felejtsuk mar el, h atgondolt mondatokban, osszefuggoen beszelunk.
miert kell allandoan kontrollalni a gondolatainkat. meg ugy se jutunk semmire ha hagyjuk dolgozni az agyunkat, hat meg ugy, h folyton arra gondolunk, h hogyan is lehetne ezt vagy azt elmondani. kigazoljuk az ideakat mielott kifejlodhetnenek. o.k, o.k, tudom, h kommunikacio nincs nyelv nelkul, de annyira fontosnak erzi mindenki, h
el tudja mondani, amit gondol, h egy ido utan mindenki csak olyat gondol, amit el is tud mondani.
lehessen dadogni, lehessen megallni beszed kozben, ne kelljen fenntartani mindenkepp a beszelgetes fonalat, ne kelljen a masiknak se feszengve varni, h vajon most mi utott belem, hanem nezhessen mas iranyba, gondolhasson a tegnapi dugasra, es ha o veletlenul hosszabb ideig ment volna idle-ba, mint en, es lemaradt par mondatomrol, mondhassa, h "bocs, de nagy intanzitassal jelent meg elottem ket mell, megismetelned, amit mondtal?", ahelyett, h bologatna es probalna kitalalni, h mirol maradt le.
a legtobb elfogadott tarsadalmi norma öli a szellemet. faszom a pragmatizmusba. meg a tuleleshez fontos kozmegegyezeseken alapulo definiciokba[mindenki definialja maganak ujra a "beszelgetes"-t ].
ebredjunk mar fel.